Minden a Bravo, a Százszorszép és más hasonló újságokkal kezdÅ‘dött. Leginkább a szexuális témájú cikkek érdekeltek. Bármilyen lap is került a kezembe, mindig a szexuális tanácsokat vagy az ehhez hasonlókat kerestem.
IdÅ‘vel mindez nem volt elég, és elkezdtem pornó filmeket nézni, és fölfedeztem az önkielégítés örömeit. Akkor még nem tudtam, hogy mindez bűn. Ráadásul valahol azt olvastam, hogy ez teljesen természetes serdülÅ‘ korban. Olyan nagy örömöt okozott mindez, hogy elÅ‘fordult, hogy naponta háromszor végeztem önkielégítést. Akkor 16 éves voltam, és rossz szokásommal még a két évvel fiatalabb unokatestvéremet is megfertÅ‘ztem.
Mindig is érdekeltek a lányok, de ekkor a szexuális igényeim szempontjából kezdtem Å‘ket figyelni. Csak Istennek köszönhetem, hogy senkit sem ismertem meg olyan közelrÅ‘l, hogy ezzel tönkretegyem az Å‘ és egyúttal a saját életemet is. Bűnös életem majdnem öt évig tartott, rövid szünetekkel. Katolikus családból származom, és viszonylag rendszeresen jártam templomba, de fÅ‘leg azért, hogy találkozzam a haverokkal, hogy megbeszéljük, mi volt elÅ‘zÅ‘ nap a diszkóban. Isten-kapcsolatom és az imádság másodlagossá váltak. Gyónni csak a nagyobb ünnepek elÅ‘tt jártam, de ezt a bűnömet sosem említettem a gyóntatószékben.
Volt egy pillanat, amikor megszólalt a lelkiismeretem, elkezdett valami hiányozni az életembÅ‘l. Bezárkóztam, félénk lettem, mindig szégyelltem magam valami miatt. Valahogy nem éreztem jól magam a bÅ‘römben, de nem tudtam megmagyarázni a dolgot, nem tudtam, mi és miért történik velem. Mindenkiben kerestem a hibát, csak magamban nem. Azt hiszem, teljesen mániákus lettem. Csak egy valamire tudtam gondolni: lelki szemeimmel bármelyik nÅ‘t, korától függetlenül, le tudtam vetkÅ‘ztetni. Elegem lett mindebbÅ‘l. Néha már undorodtam magamtól, de nem tudtam, mit tehetnék. Ekkor véletlenül kezembe került a lapotok és olvastam arról, hogy „mi is valójában a szeretkezés lényege”. Elolvastam a tanúságtételeket is, és rájöttem, hogy itt rólam van szó!
EttÅ‘l a perctÅ‘l kezdve meg akartam változni. Lapotokban olyan sok szó esik a szeretetrÅ‘l – arról az igazi, tiszta szeretetrÅ‘l, amely mindig úgy hiányzott nekem. Elkezdtem gondolkodni a saját életemen és rájöttem, hogy gyakran én voltam a hibás. Én voltam önzÅ‘, nem pedig más. Úgy döntöttem, meg akarok szabadulni a függÅ‘ségemtÅ‘l. Eleinte persze gyakran elestem. Egyre többször imádkoztam a rózsafüzért és kértem Istent, hogy húzzon ki a bűn mocsarából. Volt, hogy egy egész hónapot kibírtam, de utána újból elestem. Így volt ez hosszú ideig. Egyszer plébániánkon hatnapos lelkigyakorlat volt, úgy éreztem, itt a kiváló alkalom, hogy függÅ‘ségemnek végleg búcsút mondjak. Részt vettem az egész lelkigyakorlaton, elmélkedve hallgattam a szentbeszédeket, gyóntam, áldoztam.
Azóta érzem, hogy folyamatosan változom. Egyszer sem bukom el, bár gyakran érzem a Sátán kísértését. Sosem adom föl a harcot szívem tisztaságáért, és a szexuális együttléttel is várni akarok a házasság szentségéig. Kérem az irgalmas Jézust, hogy ne hagyjon el soha. Imádkozom azokért, akik az önkielégítés bűnében vergÅ‘dnek és azokért, akik már gyógyulófélben vannak, hogy ne essenek el soha többé. Akik még vergÅ‘dnek a bűnben, nekik azt kívánom, hogy találják meg a boldogságra vezetÅ‘ utat: „Isten örül minden egyes megtérÅ‘ bűnösnek”.
