Az ördögűzés Jani szemével.
A lelkigyakorlat utolsó napján az egyik fiút megszállta az Ördög. Ima közben hirtelen felállt és a kövét az Úrmutató felé dobta, melyben az Oltáriszentséget tartottuk.
A kő nem talált, de az oltár mögötti fa díszítést felsértette. Ordítozni kezdett, hogy: „Nem sikerült, sosem találom el Őt!” A megszállt fiú, Árpi azzal fenyegetőzött, hogy tönkreteszi a családomat és felfedi az összes bűnömet, de a pap Jézus nevében megtiltotta neki, hogy beszéljen. Megváltónk nevében megparancsolta a gonosz léleknek, hogy hagyja el Árpi testét.
Árpi istenkáromlásokat sokaságát kiáltozta. Átkokat szórt Szent Fausztina nővérre és a Szentatyára. Mi pedig eközben, mind a tizenkilencen hangosan a Miatyánkot és az Üdvözlégyet imádkoztuk. A pap a fiú fölé hajolt és ő is imádkozott. Kézen fogva körbeálltuk őket és az oltárt. Az ördögűzés közben saját szememmel láttam mindent. Most már száz százalékig biztos vagyok abban, hogy Krisztus valóban jelen van az Oltáriszentségben, és csak azért rejtőzik el a kenyér színében, mert nem tudnánk elviselni az örömöt, ha valóságában látnánk a Megváltót. Én mindig is hittem ebben, de mivel olyan nehéz felfogni, nem nagyon elmélkedtem rajta. Most már nem csak hiszem, hanem tudom is. Mérhetetlen kegyelemben volt részem! Isten úgy szeretett bennünket, hogy fölajánlotta magát a kenyér formájában. Ezért teljes szívemből hálával tartozom neki.
Az ördögűzés megmutatta nekem, hogy mit tehet egy pap Jézus Krisztus nevében. A pap az Ő nevében megbocsátja bűneinket, és Szentmisét mutat be. Tulajdonképpen Jézus nevében bármit meg tud tenni.
Saját szememmel láttam, ahogy Jézus nevében kiűzte a gonosz lelket. Most már tudom, hogy Isten a papokon keresztül tevékenykedik. Micsoda nagyszerű ajándékot helyezett nekünk Jézus papjainál letétbe! Mekkora erő van a papságban!
Egy órás viaskodás után Árpi megvallotta hitét Jézus Krisztusban. Csodálatos volt! Amikor a Gonosz elhagyta Árpit, úgy zokogtunk, mint a gyerekek. A boldogság könnyei potyogtak szemünkből. Még soha nem voltam ennyire boldog! Akkor tudatosult bennem, hogy saját szememmel láttam, ahogy Jézus legyőzi a Sátánt. Ez egy csoda volt. Saját szemünkkel láthattuk, mit tehet egy pap Jézus nevében.
Abban is biztos vagyok, hogy a Szűzanya végig velünk volt. A gonosz lélek tartott tőle, s ezt meg is mondta. Ösztönösen énekeltünk egy éneket Jézus győzelméről, olyan nagy öröm volt ez nekünk! Még soha sem imádkoztam ennyire buzgón. Jézus adott nekünk hitet és bátorságot, hogy a „küzdelem óráját” végignézzük és tanúi legyünk győzelmének. A Sátánnak nagy a hatalma, nagyobb, mint az embernek. De Isten velünk van. Kitől féljünk, ha Isten velünk van? Marek atya meg is mondta, továbbra is Istenben kell élnünk, hiszen a Sátán továbbra is dobálni fogja a köveket. De nem kell félnünk, még sosem találta el Krisztust, és nem is fogja. A szegény fiú végül hitvallást tett és ezt teszem most én is az újság lapjain: Jézus Krisztus az én Uram, a Szűzanya a Királynőm. Ámen.
